Ahol tetvesedés történt, ott fontos a terület, a hozzátartozó környezet és a használati tárgyak tetűirtása, tetűmentesítése, fertőtlenítése és az objektum preventív rovarirtása.
A ruhatet és fejtetű egy faj két változata hasonlóak életmódjukban, előfordulási helyükben. A lapostetű külön fajt alkot, szinte állandóan táplálkozik a vérszívás folyamatosan történik. A ruha tetű naponta 6-12 alkalommal szív vért. Eltérő lehet még terjedésük mert a ruhatetű és fejtetű érintkezéssel, a lapostetű kizárólag közvetlen nemi úton terjed.
Emberen világszerte a ruhatetű,fejtetű és a lapostetű idéz elő ártalmat.
Mindhárom hasonló életmódot folytat, közös vonásuk, hogy egész életük az emberhez kötött, mivel kizárólag embervérrel táplálkoznak.
A három tetű csak két fajt képvisel, mert a ruhatetű és a fejtetű egy faj két változata, ugyanis külsőleg és testfelépítésükben majdnem egyformák, előfordulási helyükben, valamint életmódjukban térnek el egymástól. A lapostetű külön fajt alkot.
A nőstény tetvek életük (2-4 hét) folyamán 40-200 (átlag 100) petét raknak, melyet serkének nevezünk. Az igen ellenálló burokkal ellátott serkét a tetű a jellegzetes helyekre nehezen eltávolítható cementszerű anyaggal rögzíti.
Kifejléssel fejlődnek. A serkékből a lárvák 5-8 nap alatt kelnek ki és 2-3 hét alatt válnak ivaréretté. A kifejlett nőstények 1-5 nap múlva kezdik el a peterakást. Igen fejlett kapaszkodási ösztönük van, karmaik bicskaszerűen csukhatók vissza a lábszárra, így szinte letéphetetlenül rögzítik magukat a vérszívás idején.
Tájékozódásuk azonban csökevényes, csak a fényt és árnyékot megkülönböztető szemeik mellett jól fejlett hőérzékük és szaglásuk szolgálja. Fénykerülők, de a fény életüket nem zavarja.
A külső behatásokkal szemben igen ellenállóak, a szárazságot jól tűrik, és vízbe merítve napokig sem pusztulnak el. Különösen kedvelik a 30-33 °C hőmérsékletű helyeken. A hőmérséklet ingadozására eléggé érzékenyek, ezért olyan tartózkodási helyet keresnek ahol állandóan egyenletes a hőmérséklet. Peterakásuk és fejlődésük 20 °C alatt leáll.
A fagy sem tesz kárt bennük -10, -20 °C hőmérsékleten napokig életben maradnak.
Érzékenyek viszont a magas hőmérsékletre, 50 °C-on percek, 60 °C-on másodpercek alatt a tetvek és a serkék egyaránt elpusztulnak.
Az éhezést rosszul tűrik, főleg a lárváknak nagy a táplálék igénye. A ruha- és a fejtetű naponta 6-12 alkalommal szív vért, a lapostetű viszont szinte állandóan táplálkozik. Szobahőmérsékleten táplálék nélkül napok alatt elpusztulnak.
A ruha-, fej- és lapostetű eltérő sajátosságai a következők:
Ruhatetű
2,5-4,5 mm nagyságú, ovális alakú, szürke színű. Igen mozgékony. Serkéit az alsó- és felsőruha, test felé eső ráncaira, varrásaira, a textília szálaira rakja, de igen gyakran a végbél körüli piheszőrökön helyezi el. Általában ott tartózkodik, ahol a ruha legszorosabban simul a testhez, magán a testen rendszerint csak vérszíváskor található.
Terjedésére az aktív vándorlás a jellemző. Ha a testhőmérséklet emelkedik (láz), a test felszínéréről és a fehérneműből a külső rétegekbe vándorol, majd a ruházatot elhagyja és új gazdát keres. Ugyancsak elhagyja a levetett és kihűlt ruházatot. Szétmászik és a földre kerülve vérszívás céljából az emberre igyekszik felkapaszkodni. Ruha tetves egyén környezetében tehát mindenkit fenyeget a tetvesség veszélye. Ez a veszély különösen ott nagy, ahol a tetves személy vetkőzik (pl. orvosi rendelőben, kórházban, fürdőben, tömegszálláson stb.).
A ruhatetű járványügyi jelentőségét tehát e jellegzetes biológiai tulajdonságai magyarázzák.
Fejtetű
2,5-4,5 mm nagyságú ovális alakú. Színe alapjában véve szürke, de az a haj színétől függően változhat. Serkéit a hajas fejbőr és a haj határán helyezi el, előszeretettel a halánték- és tarkótájon. Mivel a haj havonta kb. 1 cm-t nő, ezért a serkék fejbőrtől való távolságából a fertőzés kezdetére következtetni lehet.
Elsősorban a hajas fejbőrön tartózkodik, de alkalmilag egyes használati tárgyakon (pl. fésűn, kefén, sapkán, fejkendőn, kucsmán stb.) is megtalálható.
Emberről emberre nem vándorol, döntően közvetlen érintkezéssel (pl. fej összedugással, birkózással, sugdolózással), illetve jellegzetes használati tárgyak közvetítésével terjed.
Lapostetű
1-2,5 mm nagyságú, négyszögletes alakú, szürke színű. Főleg a szeméremszőrzeten tartózkodik, de alkalmilag a szemöldökön és a szempillán is található. Serkéit ugyan-ezekre a helyekre rakja.
Nem szívesen mozog, napokig egy helyben, a szőrszálakba kapaszkodva tartózkodik és ugyanarról a helyről szív vért. A táplálék hiányára a legérzékenyebb. A ruha- és fejtetűhöz képest fejlődése lassúbb, ezért szaporodása is mérsékeltebb.
Emberről emberre nem vándorol, kizárólag közvetlen úton (pl. nemi érintkezéskor, együtt alváskor stb.) terjed.
Jogszabályi háttér
Erre a kérdéskörre vonatkozóan a „2. Módszertani levél a tetvesség elleni védekezésről” című hatályos OEK kiadványban foglaltakat feltétlenül figyelembe kell venni!
Irtás
A ruha-, fej- és lapostetű irtásának rendszerét eltérő biológiai tulajdonságaik határozzák meg.
A tetűirtás rendszere
A ruhatetvesség esetén a személy és a környezet egyidejű tetűmentesítése egyenrangú tényező. Mivel a ruhatetű serkéit a testszőrzeten (elsősorban a végbél körüli piheszőrökön) is elhelyezi, ezért a személy kezelése különösen fontos. A textíliák (pl. felsőruházat, fehérnemű, ágynemű stb.), valamint a használati tárgyak (pl. kárpitozott bútorok, fekhelyek stb.) kezelése mellett a helyiség padozatára került, szétszóródott tetvek elpusztítására is gondot kell fordítani.
A fejtetvesség esetén a haj kezelése a legfontosabb, de nem hanyagolható el az a körülmény sem, hogy a fejtetvek gyakran a jellegzetes használati tárgyak (pl. fésű, hajkefe, sapka, fejkendő stb.) útján is terjedhetnek, tehát ezek hatásos kezelését is egyidejűleg biztosítani kell.
A lapostetvesség esetén a tetűmentesség elérésére elegendő a személy (leggyakrabban a szeméremszőrzet, esetleg a szemöldök, szempilla) kezelése.
A tetvesség elleni védekezés rendszere a tetűirtás módszereit is meghatározza. A tetűirtásra szolgáló módszereket, valamint a konkrét eljárásokat a táblázat foglalja össze.
Személykezelésre elsősorban olyan tetűirtó szerek alkalmasak, amelyek egy kezeléssel rövid idő alatt tetű- és serkeölő hatást biztosítanak.
Bedörzsölésre a hajszesz, bekenésre és bemártásra az oldat, lemosásra pedig a szappan és a sampon alkalmas a megfelelő hatóanyag-tartalommal.
A porozószerek csak a mozgó alakokat (lárvákat, imágókat) pusztítják el, a serkéket nem, ezért a tetvekkel fertőzött személyek porozása esetén az eljárást a serkék kikelési idejének ismeretében 7 nap múlva meg kell ismételni.
Tetűirtási módszerek
Egyidejű tetű- és serkementességet biztosító eljárást kell alkalmazni.
a kiütéses tífuszban, vagy visszatérő lázban megbetegedett, illetőleg járványügyi megfigyelés, vagy járványügyi zárlat alá vont tetves személynél
ha a kórházi betegfelvétel alkalmával tetvességet állapítanak meg, illetőleg az biztonsággal ki nem zárható
Amikor a személy eltetvesedésének mértéke a környezetet veszélyezteti, továbbá amikor a tetves személy életmódja és egyéb körülményei az újbóli tetvességi vizsgálat elvégzését nem teszi lehetővé
Tetvesség csoportos, vagy tömeges előfordulásakor
a szakszerűség biztosítása érdekében a személyekre és környezetükre kiterjedő tetvetlenítést lehetőség szerint a helyszínen kell elvégezni.
Megelőzés
A tetvesség megelőzése érdekében – a tetves személy kezelésén túlmenően – rendkívül fontos annak megállapítása, hogy a tetvességet kitől kaphatta meg, illetőleg kinek adhatta tovább. Ugyanis akitől kapta, attól újra megkaphatja, és akinek továbbadta, attól is visszakaphatja („ping-pong terjedés”). Ennek érdekében a tetvességi vizsgálatokat és a tetvetlenítést ki kell terjeszteni a tetvesnek talált személy közvetlen környezetére, illetőleg a vele élő, és rendszeresen érintkező személyekre is (pl. családtagokra, lakó-, tanuló-, munkatársakra stb.).
Az eredményes védekezés alapja tehát a gondos és alapos szűrővizsgálat. Ennek felületes végrehajtása, a fel nem derített tetves személy az egész család, vagy kollektíva újbóli eltetvesedésének kiinduló forrása lehet.
A tetvességi vizsgálat során lehetőleg a serkéket kell keresni, ezekből ugyanis több található és a fénykerülő, gyors mozgású tetveknél könnyebben fellelhetők. A vizsgálathoz célszerű kézi nagyítót használni. Minden esetben győződjünk meg a talált serkék életképességéről. Ez legegyszerűbben a két köröm között összenyomva bizonyítható, mivel az életképes serkepattanó hangot ad.
A tetvek eltérő biológiája miatt a felderítésüket célzó vizsgálatok formája is különbözik.
Ruhatetvesség gyanúja esetén a vizsgálandó egyént derékig vetkőztessük le, hogy a tetvességre utaló vakarózási- és vérnyomok felismerhetők legyenek. A ruhatetveket általában a fehérnemű belső felszínén, a ráncokban, a varrások mentén, a hajtások alatt megbújva lehet megtalálni. Ugyanitt fedezhetők fel a serkék is, amelyek a textília szálaira ragasztva, sokszor csoportosan találhatók meg.
Fejtetvességre utaló gyanú esetén a hajat lazán bontsuk szét és elsősorban a fülek melletti, illetve mögötti területet, valamint a tarkótájat vizsgáljuk át. A serkék és az élő tetvek különösen barna és fekete hajúaknál szabad szemmel is könnyen észrevehetők, világosabb hajúaknál azonban fokozottabb figyelem szükséges. Erősen eltetvesedett egyéneknél a tetvek a hajból meleg, sűrűfésűvel kifésülhetők.
Lapostetvességre utaló tünetek esetén a tetvek általában a szeméremszőrzeten és a végbéltájék piheszőrein találhatók meg, vagy olyan szokatlan helyen (szempillán, szemöldökön), ahol erős viszketést okoznak. A fehérneműn fellelhető vöröses-fekete, rozsdaszínű székletpiszok a lapostetvességet valószínűsíti.
Az elvégzett vizsgálatok alapján a tetvességre gyanúsnak minősítendő – a tetvesség, vagy a tetűmentesség megállapításáig – az a személy
aki eltetvesedett környezetben él
akinek testén jellegzetes vakarózási, vagy tetvességre jellemző egyéb nyomok, illetve testén, vagy ruházatán üres serketokok találhatók
akinek elhanyagolt külseje, hiányos tisztálkodása, életmódja és egyéb körülményei a tetvesség fennállását valószínűsíti
Hol és mikor és kinek a feladata a felismerés és az irtás?
Speciális előírások
Ezek közül az általános rendelkezések, a nyilvántartás, a tetvességi vizsgálatok rendszere, egyéb előírások, illetve kiütéses tífusz és visszatérő láz előfordulásakor szükséges teendők, valamint a veszélyeztetett személyek védelme emelhető ki.
Általános érvényű rendelkezések
Az emberen élősködő vérszívó tetvek által terjesztett fertőző megbetegedések (kiütéses tífusz, visszatérő láz), valamint a fejtetvesség terjedésének megelőzése érdekében a városi intézet elrendelheti, hogy meghatározott helyeken és esetekben a tetvesség felderítésére időszakos, vagy soron kívüli, csoportos, vagy egyéni vizsgálatokat kell tartani, illetőleg annak megszüntetésére és megelőzésére megfelelő eljárásokat kell alkalmazni.
Minden egészségügyi, szociális és oktatási dolgozó, aki az elvégzett vizsgálatok során tetvesség fennállását észleli, vagy arról hivatásának gyakorlása közben tudomást szerez, köteles annak megszüntetéséről haladéktalanul gondoskodni. Amennyiben ezt a tetvesség mértéke, jellege, vagy bármi más ok miatt hatáskörében biztosítani nem tudja, köteles az esetről a területileg illetékes városi intézetnek jelentést tenni, aki a tetvetlenítést elvégezteti.
A tetvességi vizsgálatokat és a tetvetlenítést – a körülményektől függően és a szükséghez mérten – ki kell terjeszteni a tetvesnek talált személy közvetlen környezetére, illetőleg a vele élő, és rendszeresen érintkező személyekre is (pl. családtagokra, lakó-, munka-, tanulótársakra stb.). A vizsgálat alá vonandó, illetőleg a kezelendő személyek körét és a környezet kiterjedését indokolt esetben a tisztiorvos határozatilag állapítja meg.
Az érintett személy – mint erre a törvény is utal – köteles magát alávetni a tetvesség felderítése, megszüntetése, illetőleg megelőzése érdekében szükséges eljárásoknak.
Nyilvántartások
A közösségekről és tetves személyekről nyilvántartást kell vezetni. A tetvességi helyzet figyelemmel kísérése érdekében közösségi, járványügyi szempontból kiemelten veszélyt jelentő tetves személyekről, pedig egyéni nyilvántartást kell felfektetni.
Közösségi nyilvántartást vezet az ÁNTSZ városi/fővárosi kerületi intézete azokról a helyekről és közösségekről, ahol a tetvesség felderítésére időszakos szűrővizsgálatokat kell végeznie (munkásszállások, közegészségügyi szempontból hiányos és zsúfolt tömegszállások, táborok, lakótelepek). A megyei/fővárosi intézetnek pedig az eltetvesedés veszélyének fokozott mértékben kitett közösségeket (közegészségügyi szempontból hiányos és zsúfolt tömegszállásokat, táborokat, lakótelepeket) kell nyilvántartania, ahol évente legalább egy alkalommal tetvességi szűrővizsgálatokat és szükség esetén tetvetlenítést kell végeznie.
Egyéni nyilvántartás vezetése kizárólag az ÁNTSZ városi intézetének feladata.
A nyilvántartásba fel kell venni mindazokat, akiknél ruhatetvesség, illetőleg nagyfokú, vagy ismételt fejtetvesség észlelhető.
A nyilvántartásba vett személyeket – tetvetlenítésüket követően – a városi intézet rendszeresen, havonta legalább egyszer köteles ellenőrizni.
A fejtetvesség miatt nyilvántartott személyt a nyilvántartásból törölni csak akkor lehet, ha három egymást követő hónapban elvégzett vizsgálatkor minden esetben tetűmentes volt.
A ruhatetvesség miatt nyilvántartott személynek a nyilvántartásból való törléséhez – a három hónapon áttartó tetűmentességen kívül – további negyedik, tetűmentességet megállapító vizsgálat is szükséges, egy évvel a nyilvántartásba vétellel egyidejűleg elvégzett tetvetlenítés után.
Tetvességi vizsgálatok rendszere
Közösségi vizsgálat végzendő az alábbi pontokban megjelölt helyeken, időközökben és módon
a) bölcsődékben, nevelőotthonokban, gyermekvédelmi intézményekben a gondozottakat felvételük alkalmával, majd havonta legalább egyszer az intézmény orvosának és/vagy az általa e feladattal megbízott védőnőnek kell a tetvesség előfordulására nézve is tüzetesen megvizsgálnia.
b) alsó fokú oktatási intézményekben (óvodákban, általános iskolákban), de amennyiben indokolt, a középfokú oktatási intézményekben (középiskolákban, szakmunkás-képzőkben) is felvételkor, illetőleg a tanév elején kell az esetleges tetvesség felderítésére irányuló vizsgálatokat az intézmény orvosának és/vagy a védőnőnek kell elvégezni, majd negyedévenként legalább egyszer megismételni, állandó és időszakos munkásszállásokon, mozgószállásokon és egyéb hasonló jellegű csoportos szálláshelyen a városi intézet köteles havonta legalább egyszer vizsgálatot tartani, a szálláshely orvosa pedig negyed-évenként legalább egyszer személyesen is ellenőrizni a tetvességi helyzet alakulását.
c) az eltetvesedés veszélyének fokozott mértékben kitett közösségekben (közegészségügyi szempontból hiányosan ellátott, zsúfolt tömegszállások, hajléktalanok szálláshelyei, táborok, telepek stb.) a városi intézet havonta legalább egyszer köteles vizsgálatot tartani, a közösség orvosa negyedévenként, a tisztiorvos félévenként, a megyei intézet pedig szükség szerint, de évente legalább egy alkalommal köteles a helyszínen tájékozódni a tetvességi helyzet alakulásáról és tetvesség fennállása esetén megtenni a szükséges intézkedéseket annak mielőbbi megszüntetése érdekében.
A tetvességi helyzet alakulásától függően az ÁNTSZ területileg illetékes városi intézetének tisztiorvosa elrendelheti a vizsgálatoknak az előírtaknál rövidebb, vagy hosszabb időközökben történő végzését, indokolt esetben azoknak meghatározott időre szóló felfüggesztését.
A csoportos üdülésre (pl. ifjúsági táborba stb.) induló gyermekcsoportok vizsgálatát az illetékes orvos végzi, aki köteles igazolni az üdülésre küldött gyermek tetűmentességét, illetőleg tetvesség esetén a tetvetlenítést.
Veszélyeztetett személyek védelme
A tetvetlenítéssel rendszeresen és hivatásszerűen foglalkozó személyeket tetű ellen hatásos védelmet nyújtó védőöltözettel kell ellátni. A védőöltözet tartozékai a zárt védő-ruha, a gumicsizma, a sapka (fejkendő) és a kesztyű.
Kiütéses tífusz, vagy arra gyanús megbetegedés előfordulása miatt elrendelt tetvetlenítésnél a védőöltözet használata kötelező, a védőruházatot és a bőrfelületet, pedig rovarriasztó szerrel kell kezelni.
Irtószerek, alkalmazások
KREZOL szappan
Az ÁNTSZ Budapest Fővárosi Intézete az általa előállított központi készletből a megyei intézet által kért mennyiséget biztosítja.
Házilagos elkészítés:
1 kg kenőszappant (káliszappant) és 0,5 liter langyos vizet 30 ml Krezolum purummal jól összekeverünk. A Kresol purum (Tricre-solum) a gyógyszertárakból, a káliszappan, pedig a vegyszert árusító üzletekből szerezhető be.
Felhasználás:
Fejtetvesség esetén a hajas fejbőrt, ruha- és lapostetvesség esetén a test felületét kenjük be. Maximális behatási idő: 15 perc. Ezt követően a szappanhabot fejmosással vagy fürdéssel (zuhanyozással) el kell távolítani. Hosszabb behatási idő esetén ugyanis a krezol a bőrfelületről felszívódhat, így ártalmat okozhat! Kisebesedett bőrfelületre nem szabad alkalmazni.
Porozás
Több célú, személy, textília, használati tárgy és helyiség kezelésére egyaránt alkalmas eljárás. Elsősorban megelőzésre, a ruházat és helyiség kezelésére javasolható.
Előnye, hogy a porozószerrel a kisebesedett bőrfelületek is kezelhetők. Hátránya viszont, hogy a porozószer kizárólag a mozgó alakokat (lárva, imágó) pusztítja el, a serkékre hatástalan. Személy-kezeléskor ezért a porozást 7 nap múlva meg kell ismételni!
Engedélyezett készítmény:
COOPEX-B tetűirtó porozószer
Használati tárgy kezelése: a kárpitozott bútorokat (pl. fekhelyet, fotelt, széket) porozzuk be.
Helyiség kezelése: a padlózatot szükséges porozni.
Bemártás
Használati tárgyak kezelésére szolgáló eljárás.
Engedélyezett készítmények:
NITTYFOR tetűirtó hajszesz, NIX tetűirtó szer, PEDEX tetűirtó hajszesz.
Felhasználás:
A különféle használati tárgyakat, elsősorban a fésűt és a hajkefét a készítménybe belemártjuk, majd 10 perces várakozási idő után azokat meleg, szappanos vízzel lemossuk.
Permetezés
Helyiségek kezelésére, a kifejlett tetvek elpusztítására alkalmas eljárás. A felsorolt permetezőszerekkel a padlózat, a falak, a fekvő- és ülőbútorok hátoldalai kezelhetők.
Fizikai módszerek
E módszerek közül tetűirtásra csak a magas hőmérséklet alkalmazható, ami azon a biológiai tényen alapszik, hogy a tetvek és a serkék a magas hőmérséklettel szemben kevéssé ellenállóak. A tetvek irtásához nem szükséges nagyon magas, vagy hosszan tartó hőhatás, mivel ezek 50-60 °C hőmérsékleten már percek alatt elpusztulnak.
A magas hőmérséklet egyszerű házi módszerekkel vagy erre alkalmas berendezésben biztosítható:
vasalás: a felsőruházat kezelésére
mosás és kifőzés: a mosható textíliák (fehérnemű, ágynemű) forró vízzel történő kezelésére
leforrázás: különféle használati tárgyak (pl. fésű, kefe) forró vízzel történő kezelésére
elégetés: értéktelen anyagok (pl. szalma) megsemmisítésére